szenvedélyes, szemérmetlen és konok
Különbéke címmel, Adorjáni Bálint színművész, Szabó Lőrinc estjét láthatták az érdeklődők a Főnix Műhelyház kamaraszínpadán, szeptember 23-án este.
Szabó Lőrinc egyidős a huszadik századdal, amelynek már fiatalon egyik legkiválóbb költőjévé vált. Önmagáról és a világról is lesújtó véleménye volt, amit páratlan finomsággal és kedvességgel tudott költészetté varázsolni. Költészete - akárcsak személye - szenvedélyes, szemérmetlen és konok.
Adorjáni Bálint, Dinyés Dániel zenész-zeneszerző közreműködésével, Szabó Lőrinc gazdag életműből kínált szubjektív válogatást, Jacques Brel-sanzonokkal fűszerezve.
A legtöbb elhangzó vers központi témája a halál közelségének tudomásul vétele, a szerelem, az idő és az elmúló pillanat kiélvezése, megragadása.
Adorjáni Bálint hol verset mondott, a lehető legnagyobb természetességgel, mintha csak beszélne a közönséghez, és az éppen formálódó gondolatait közölné, hol pedig sanzonokat dalolt, átvezetés képen, a változatosság kedvéért. Folyamatosan kapcsolatot tartott a széksorokat megtöltő nézőkkel, akik érezhették személyességet és hogy mind külön-külön vannak megszólítva. Beszélt hozzájuk, szemezett velünk, kikacsintott, vagy éppen letérdelve, versben vallott szerelmet, a kiválasztott hölgynek.
„Nagyon szeretem ezeket a verseket. Nyilván azért, mert valami hasonlót gondolok most a világról, mint amit Szabó Lőrinc versei sugallnak. Az ő szövegein keresztül saját magamról tudtam vallani, saját véleményem tudtam elmondani. Az est olyan, mint én vagyok. Minden betűjével, minden hangjával egyetértek" – mondta el az előadó, a műsort követően.
Az irodalmi élmény után hazafelé, sokakba befészkelte magát a gondolat, elővesz újra egy Szabó Lőrinc kötetet és összeismerkedik vele egy kicsit jobban.
