Termelőmunka, mint művészeti téma
Laki Erzsébet Ida a teljes neve a Jászjákóhalma községben született festőművésznek, akinek Képek a posztógyárból – 2 című alkotását ismerhette meg az érdeklődő közönség A hónap műtárgya bemutatóján, június második napján a Szikra Galériában. A művészeti esemény egyben megemlékezés volt az alkotó halálának tizedik évfordulójáról.
A hónap műtárgya képzőművészeti sorozat hagyományai szerint komolyzenei hangolódással vette kezdetét az esemény, ahol a Palotásy János Zeneiskola növendékei fuvolán adtak elő ismert operett melódiákat az intézmény igazgatója, dr. Réz Lóránt zongorakíséretével. A zenetanoda kiváló képességű tanítványa Csibra Levente, Laki Ida posztógyári képein inpirálódva játszott el egy rögtönzést, melyben a zongora hangjain keresztül érzékeltette a festményeken látottakat, beleszőve a dallamaiba a szövőgépek zúgását is.
Sajtómegjelenéseken keresztül formált képet Laki Ida életéről és művészeti munkásságáról, Metykó Béla helytörténeti kutató. A Jászjákóhalmáról származó Laki Ida, még kisgyermek volt, amikor családja a fővárosba költözött, életének, alkotó tevékenységének aztán ez lett a színtere. Szülei erőn felül próbálták segíteni az ügyes kezű gyermeket, akit abban a korban, munkásszármazása hozzásegítette, hogy ’48-ban felvételt nyert a Képzőművészeti Főiskolára. Pór Bertalan, Kmetty János, Barcsay Jenő, Szőnyi István keze alatt formálódott művészete, különböző egymástól eltérő stílusokban tudott kiválóan festeni. Pályája kezdetén képeit impresszionista szemléletű laza, könnyű foltokból építette, színértékekkel érzékeltetve a motívumok körüli teret, az ember és környezetének reális ábrázolására törekedett. A természeti látvány inspirációjára született képein, főleg, számos igen gazdag színvilágú csendéletét, a kontúrokkal összefogott színfelületek dekorativitása jellemzi, ami fő erőssége volt. A hetvenes évek végére dolgozza ki egyedi, sajátos jelrendszerét, amelyet ettől kezdve művészete kifejezési eszközéül alkalmazott. Rátalált a finom rajzolatú nyomtatott áramkörök vizuális lehetőségeire, melyet festményei megalkotásához is felhasznált művészi közlendője hátteréül.
Czuk Ferenc Podmaniczky-díjas festő-restaurátor több szocreál stílusban készült képet mutatott be Laki Ida korai korszakából, amikor elhelyezték egy posztógyárban, ahol fizetésért dolgozva készített festményeket. A gyár életét, a munkásnők mindennapi tevékenységének jeleneteit színes zsánerképek sorozataiban örökítette meg. A korszak akkori kultúrpolitikájának részeként, a fiatal művésznő „vállalta a missziót”, hogy a művészetet a szó szoros értelmében közel hozza a fizikai munkát végző dolgozókhoz. Képek a posztógyárból című alkotásain a harmonikus rend, az érzéki szépség és a színek kavargó pompája ragadta meg a figyelmét.
Laki Ida egyenes, őszinte, szókimondó személyisége, nagyvonalúsága, mindig megújulni, továbblépni képes művészete élete végéig elkísérte. Születési helyére több alkalommal ellátogatott, ’88-ban egy átfogó válogatást adományozott alkotásaiból a községnek, ahol emlékét ma is őrzi a Laki Ida Képtár az „Öreg iskolában”.
duka
(forrásanyagként használva: Egri Mária: Laki Ida festőművész emlékezete, Jászsági Évkönyv 2016.)
