Szórakoztatva a fogyatékkal élők problémáiról
Nyomik, egy rövid dokumentumfilm, ami kategóriájában az ez évi filmszemlén díjnyertes lett, ezt láthatta az érdeklődő közönség június 5-én délelőtt, a Lehel Film – Színházban. A vetítés után alkalom nyílt kötetlen beszélgetésre az alkotás készítőjével Surányi Judittal és az egyik közreműködővel Báder Richárddal.
Nyomik, háromnegyedórás humoros dokumentum akciófilm, melynek képkockáin négy fogyatékossággal élő srácot – három kerekesszékes és egy oxigénhiánnyal született – hétköznapi kalandjai elevenednek meg amikor elutaznak a Balaton partjára nyaralni. A spontán jelenetek megmutatták milyen nehézséget jelent vonatra szállni, megmártózni a Balcsiban, mosdót használni egy vendéglátóhelyen, de az is kiderült – ahogy magukat egyébként is nevezték – a nyomik, éppen annyira tudják élvezni az evezést vagy a strandot, mint az ép fazonok. Pont ugyanúgy poénkodnak, káromkodnak, zrikálják egymást, mint kortársaik, csak abban különböznek, hogy hozzájuk tartozik a fogyatékosságuk, amit ők már elfogadtak, amivel együtt élnek.
Így nem a keserűség felől közelít a témához a fim rendezője Surányi Judit szociológus, hanem abból a nézőpontból, amelyben természetes közegükben, működésükben mutatja be a négy fiatalembert, megpróbálkozva azzal, hogy megváltoztassa a fogyatékkal élőkről való gondolkodást.
A dialógusok spontán beszélgetések voltak, ahol tényleg nagyon komolyan osztják egymást a srácok, ami időnként kifejezetten vicces, de ők az életben is ilyenek, ezért lettek főszereplők. Emlékezetes jelenet amikor a strandon odamegy az egyik kerekesszékes, nehezen beszélő szereplő néhány lányhoz, akik úgy tesznek, mintha észre sem vennék, átnéznek rajta, ugyanis nem tudnak mit kezdeni a helyzettel. Ellentétben a kisgyerekek viszont jó mókát látnak abban, hogy vicces, kerekesszékes fiúkkal barátkozzanak, még ki is próbálják az eszközt, amivel kacagva versenyeznek. A rendező elmondta mindezek a jelenetek pont így történtek, nem rendezték meg, nem gondolták el előre, nem vették fel többször, csak épp ott volt a kamera, amit nem is biztos, hogy mindenki észrevett.
Láthatóvá kell tenni a fogyatékossággal élő emberek problémáit, beszélni kell róla és milyen jó lenne mindenkinek, ha mi is elfogadnánk őket!
duka
