Sziporkázó tehetségű, sokoldalú művész
Pólya Tibor festőművész, Pihenő aratók című olajkép lett a Szikra Galéria képzőművészeti rendezvénye, A hónap műtárgya sorozatában bemutatott alkotás. Az esemény egyben tisztelgés és emlékezés volt, a szolnoki művésztelep különböző képességekkel és kivételes tehetséggel rendelkezett művésze és egykori vezetője születésének 140. évfordulóján.
A képzőművészeti sorozat házigazdája Szikra István műgyűjtő, a galéria tulajdonosa elmesélte, hogy a kiállított Pihenő aratók festmény megszerzéséhez a szerencse is hozzásegítette. A Nagyházi Galéria egy aukcióján barátjával Fülöp Bélával szemlélték az alkotásokat, és mindkettőjüknek tetszett a szolnoki művész kreációja. Az árverés alkalmával nem akartak egymás ellen licitálni, így egy érme feldobásával döntötték el kié legyen a kép, a véletlen pedig Szikra Istvánnak kedvezett.
Pólya Tibor bohém művészember lévén állandó szereplője volt a korabeli hírlapok írásainak, melyekből Metykó Béla helytörténeti kutató szemezgetett anekdota szerű, szórakoztató történeteket. A művészek társasága nem véletlenül nevezte Pólyát Háry Jánosának, hiszen életének kedélyes történéseit fantáziadús sztorikkal gyakran kiszínezte, amit imádtak a sajtó munkatársai. A humorfejedelemként is aposztrofált művész a Japán kávéház állandó vendége volt és tagja a FÉSZEK Művészklub törzsközönségének. Nevéhez köthető a harmincas évek elején a nagyszabású Szolnoki Garden Partyk elindítása, ahol monumentális díszletek között zajlott a társasági élet, kiállításokkal és színi előadásokkal színesítve, természetesen az eseményen a műtárgyak adásvétele is zajlott. Pólya Tibor központi társadalmi embere volt a művésztelepnek, olyan személyiség, aki végigjátszotta életét a művészeten belül.
„Azt a habitust, ami Pólyát egész életében jellemezte, mélységesen a sajátomnak érzem, de nem tudom olyan humorral átültetni a gyakorlatba ahogy ő azt tette - kezdte mondandóját Verebes György Munkácsy Mihály-díjas magyar festőművész, zenész, a Szolnoki Művésztelep művészeti vezetője. A kiegyezés után indult útjára az az impulzus, művészeti hullám, mely egész Europán áthaladt és ez volt az, amely a Szolnoki Művésztelepet is létrehozta 1902-ben. Helybeli elindítója egy osztrák katonatiszt festő, August Pettenkofen volt, aki a szabadságharc idején a császári haderővel járt először Szolnokon, majd 30 éven keresztül visszajárt festeni és később hatására érkeztek osztrák festők az alföldi mezővárosba alkotni. Ez az a korszak, mikor a művészeknek elegük lett az akadémikus műtermi magányból és ki akartak menni a természetbe, ahol olyan fények vannak, amit máshol nem látni. Pólya Tibor élete ennek az időszaknak a része, amikor a képzőművészek a lázadást, mely a belsőből fakadt végrehajtották, ebben a szolnoki művésztelep élenjárt, és a festőművész ismert a századfordulós magyar modernizmusban betöltött szerepéről.
A sziporkázó tehetségű sokoldalú művész Pólya Tibor, 1886. április 25-én született Szolnokon, apja ügyvéd volt, testvére Iván szobrászművész lett. Szülővárosában végezte el a középiskolát, majd a budapesti Képzőművészeti Főiskolán és Münchenben folytatta tanulmányait, de alapvetően autodidakta művésznek mondható. Első mestere Szolnokon Hegedűs László volt, későbbi meghatározó mestere Fényes Adolf. Dolgozott Párizsban, ahol egy francia festő színvilága hatott rá, tagja volt a kecskeméti művésztelepnek, kétszer Amerikában is járt. Az 1930-as években a szolnoki művésztelepen élt, annak egyik vezetőjeként működött. Egyszerre volt rajzoló, illusztrátor, karikatúrista, festő, rendkívül termékeny alkotó, aki tájképeken és figurális kompozíciókon kívül karikatúrákat, könyvcímlap- és plakátterveket is készített. A korszak egyik leggyorsabban dolgozó grafikusaként igen termékeny alkotóművész volt. Grafikai munkáira az egyszerű vonalvezetés, lényegre törő ábrázolás a jellemző, de mindezek mellett figurái kedvesek, és nagy szeretettel rajzoltak. Hírnevet elsősorban karikatúráival szerzett. Kivételes rajztudással, színérzékeléssel rendelkezett, annyi impulzust volt képes egyesíteni magában, ami mindent magára húz. Bármihez hozzányúlt, belekezdett azt virtingli vagánysággal, merészséggel tette, tisztában azzal ezt is, azt is meg tudja csinálni.
DG
