Önazonos alkotások
A Lehel Vezér Gimnázium soros, 10. N osztálya vizsgamunkáiból nyílt kiállítás az iskola galériának is használt folyosórészen, február 14-én délután. A megnyitót és műsort az intézmény könyvtárában tartották, ahol a diákok hozzátartozói megtöltötték a széksorokat.
A Lehel Vezér Gimnáziumban már nagyon régi hagyomány, hogy a mindenkori 10. N osztály tanulói vizsgamunkákat készítenek, melyeket egy kiállításon és annak megnyitója alkalmával mutatnak be, lezárva ezzel rajz és vizuális ismeretek tantárgyat, amit ekkor tanulnak utoljára. Ebből a szempontból az LVG egy unikum, ilyen nincs máshol az országban, itt pedig több mint három évtizedes tradíciója van. Még Szántai Katalin tanárnő indította, majd Velkeiné Pócz Ilona vette át és tartotta életbe e remek kreatív kihívást, napjainkban már Nagy Tamás bábáskodásával folytatódik a történet.
A megnyitón, köszöntőjében Antics István igazgató elmondta, hatodik éve kaptatják a padokat a mostani 10. N diákjai, akiket egy versengő, maximalista, egymást inspiráló csapatnak ismertek meg. Most a kreativitásukra volt szükség és ezzel a kihívással is kiválóan megbirkóztak.
Mindezek után a tanulók felvonultak és kisebb csoportokba rendeződve mindenki elmondott egy-egy gondolatot alkotási tevékenységéről, vizsgamunkájáról.
Nagyon különböző kreációkat készítettek, melyek érzelmektől fűtve alakultak ki, fogalmazódnak meg, ami kihívások elé állította valamennyijüket, de így teljesen új dolgokban is kipróbálhatták magukat. Készült rajz, kollázs, festmény, számitógépes animáció, kisfilmek, csipke, kereszt szemes hímzés, nemez figura, volt, aki hangszeren játszott, más írásművet olvasta fel a megnyitó műsorában. A leleményes feladatok egyfajta minőségi időtöltésként is szolgáltak a családdal, hiszen a szülők besegítettek a fantáziadús folyamatokba, például a hegesztett szobor, a videó filmek vagy éppen a torták elkészítésében.
Nagy Tamás tanár úr értékelésében kiemelte, afféle önművelés volt a vizsgamunkák elkészítésének metódusa, hiszen más emberek leszünk, ha létrehozunk és lettek a tanítványok is, a feladatok megoldása alatt. Inspirálódva minden egyes alkotótól és műveiktől, egy szóban próbálta összefoglalni amit diákjai csináltak, ez pedig az önazonos, ami szerinte a legfontosabb.
Ahogy, Milyen a jó művészet? írásában az egyi tanuló megfogalmazta, ha egyetlenegy embert valamelyik bemutatott alkotás megváltoztat, már nem dolgoztak hiába. Szerintem nem, de győződjenek meg róla, a tanév végéig megtehetik a kiállítás megszemlélésével.
duka