Lánctalp alatt nyögött a föld…

Az 1956. október 23-án kirobbant és 28-án győzedelmeskedő forradalom sorsa már az intervenció megindítása előtt négy nappal, október 31-én megpecsételődött, ekkor ugyanis Hruscsov és a szovjet pártvezetés a fegyveres fellépés mellett tette le a voksát. A szovjet hadsereg magyarországi inváziója, november 4-én hajnalban indult meg, aminek célja a forradalom leverése, a szocialista blokkból kilépni szándékozó, Nagy Imre vezette kormány megdöntése és a demokratikus rendszer felszámolása volt. A következő napokban a világ felháborodva, ám tétlenül figyelte, ahogy a szovjetek páncélosaikkal megszállják Magyarország városait, lefegyverzik hadseregét, és hatalomra juttatják Kádár János Munkás-Paraszt Forradalmi Kormányát. A Vörös Hadsereg támadását természetesen a forradalom hívei nem nézték tétlenül, Budapesten és az ország számos pontján elkeseredett fegyveres harc kezdődött a szocialista szovjethatalom bevonuló erőivel szemben.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc elhunyt hősei és áldozatai előtt tisztelegve,  megemlékező ünnepséget tartottak városunkban a Huszár laktanyánál  felállított emléktáblánál. Az egybegyült emlékezők, Faragó Sándor a Bercsényi Miklós Általános Iskola igazgatójának történelmi eseményekre emlékező beszédét hallgattak meg. Ezt követően a városvezetés mellett, pártok és civil szervezetek, valamint intézmények képviselői koszorúkat helyeztek el az emléktáblánál, mely az akkori, máig ismeretlen, szovjet parancsnok emlékének tiszteleg, aki életét áldozta a jászberényiekért.

DG