Kortárs egyházművészeti zománcmű
A zománcművész, Rácz Gábor alkotásaival már jónéhány alkalommal találkozhattak a képzőművészet kedvelők a Szikra Galériában. A hónap műtárgya sorozatában július első napján, a nemzetközi körökben is ismert iparművész, táblaképigényű zománc művét ismerhették meg az érdeklődők.
A hónap műtárgya ez alkalommal egy méretes foton volt látható a Szikra Galéria kávézójában, az eredeti alkotás a megdicsőült Krisztust ábrázoló, közel 4 méter magas, 29 darabból álló tűzzománc főoltárkép kompozíció, az Óbudai Szalézi-templomban található. Rácz Gábor kortárs egyházművészként, zomáctechnikával készült munkái között, templomok külső és belső díszitőelemein túl, számos nagyméretű zománcoltárképet is felfedezhetünk.
Az alkotó szülei révén kapcsolódik városunkhoz, erről és művészeti munkásságáról, Metykó Béla helytörténeti kutató osztott meg egy összeállítást a jelenlévőkkel. Rácz Gábor a fővárosban született, 75 esztendeje, az alkotótehetséget volt kitől örökölje. Édesapja Rácz Kálmán, rajztanárként dolgozott Magyar Királyi József Nádor (ma Lehel vezér) Gimnáziumban, festőművészként nevéhez köthető a Jászberényi Nyolcak művész-csoport megalakítása. Édesanyja Beleznay Anna, remek portrékép festőként tevékenykedett. Rácz Gábor a szüleitől már korán megtanulta az olajfestés technikáját, díszítőfestőnek jelentkezett művészeti gimnáziumba, majd a hetvenes évek közepén végzett az Iparművészeti Főiskolán, ahol a jászberényi születésű festő – grafikus Litkei József is tanította. A képző- és iparművészet legkülönbözőbb ágait művelte (mozaikkésszítés, ólomüvegablak-készítés, közreműködött belső építészeti feladatoknál, templomok liturgikus terének rendezésében) végtére a zománcművészetnél kötött ki.
A zománctecnikáról és alkotásairól, már Rácz Gábor beszélt, aki szabadfoglalkozású iparművésznek titulálta magát. Egy több ezeréves ötvösművészeti technika a zománcművészet, melynél valamilyen fém alapon üvegport olvasztanak, igen magas hőmérsékleten, ahol színeket a fémoxidok adják. Az eljárás során a por folyékony üveggé olvadva összekapcsolódik a fém felülettel, létrehozva így egy ragyogó színű, egyedi alkotást. Festő zománc technikánál, a teljes fém felületét alapzománccal vonják be, és erre speciális zománcfestékekkel viszik fel a mintát, ami olyan lesz akár egy festmény. A művész maga acéllemezre készíti zománcos alkotásait, egyes művein zománcozott rézfólia applikációjával kiegészítve, és rétegenként végzi az égetést, ami egy-egy kép esetében öt-hat égetést jelent. Minden zománc másként olvad, néhány perc alatt végbemegy a folyamat és ha kifényesedett azonnal kiveszi a kemencéből. Nagyon szereti a finom, áttetsző felületeket, és ezt a hatást csak egyedül a zománctechnikával lehet létrehozni. Formavilágára a lehelet finom vonalvezetés, a ragyogás, a fémes színek, a földszínek használata jellemző. Rácz Gábor, a tűzzománc díszítőeljárás lehetőségeinek lehető legmélyebb kiaknázását tűzte ki céljául és ennek jegyében alkot, tart kurzusokat.
DG
