Karácsony böjtje
Karácsony böjtje, nagykarácsony előestéje - anno a Jászságban
Karácsony böjtjén, december 24-én szigorú böjtöt tartottak. A nap egyik fő eseménye a böjti ebéd, régebben vacsora, mely ünnepi hangulatban, szertartásos körülmények között zajlott le, s melyen a család minden tagjának részt kellett vennie. Középpontban a szépen megterített karácsonyböjti asztal állt, melyről úgy hitték, hogy minden, ami az asztalra kerül (ételek, növények, magvak stb.) áldásban részesül, ezért különleges erőt, gyógyító hatást tulajdonítottak neki. A háziasszony egy szép szőttes abrosszal leterítette az asztalt, és sok ételféleséget, csemegét tálalt fel, amivel a jövő évi bőséget, termékenységet akarta előidézni. Jászdózsán hétfélét ettek régen: először ittak egy kupica pálinkát, majd mindenki lenyelt egy gerezd fokhagymát, hogy egészséges legyen. Ezt követte az ebéd, ami habart bablevesből és mézes mákos csíkból állt. Utána diót, almát, aszalt gyümölcsöt, sült tököt ettek.
A karácsonyfa állítás városi eredetű szokás, a 20. század első felében már a falvakban is elterjedt. A vagyonosabb családoknál fenyőfát állítottak, a szegényebbeknél fenyőágat, vagy valamilyen örökzöld vagy tüskés ágat (koronafa) díszítettek fel. Jászivány tanyavilágában az 1940-es években az volt a szokás, hogy egy fenyőgallyat cserépfazékba tettek, feldíszítették házi készítésű szaloncukorral, keksszel, dióval, és a kaszli tetejére állították.
A karácsonyi ajándékozás mindenkor az anyagi lehetőségektől függött, de még a legszegényebb helyen is a régi időben, ha fenyőfára nem tellett, akkor az udvaron kerestek egy alkalmas faágat, és azt díszítették fel. Egy kis szaloncukor, dió, alma minden háznál akadt, amit a fára akasztottak, a színes papírból készült díszekkel. A tehetősebb családoknál az ajándékozás kiterjedt a családtagokra is, de a karácsonyfa is ragyogott, narancs, füge, mogyoró, csokoládé, gyertyák is kerültek rá.
Az éjféli miséig a családtagok beszélgettek, böjti ételeket eszegettek, a férfiak kártyázással töltötték az időt. Alig várták, hogy beharangozzanak az éjféli misére, melyen ott volt az egész falu, zsúfolásig megtelt a templom. A pap misézett, a hívek pedig a kántor irányításával énekeltek, a nagy, közös énekléstől fellelkesültek és lélekben megtisztultak.
Az éjféli miséről hazajövet már lehetett zsírosat enni. Addigra megsült a kemencében a hurka, kolbász, „angyali kolbász”-nak nevezték, az ebédről maradt mákos csíkot pedig „angyali csík”-nak. A gazda kiment az istállóba, felébresztette a jószágokat, és karácsonyi szénával megetette őket, hogy egészségesek legyenek az új évben.
Karácsony napján szigorú munkatilalom volt, csak az állatok körül végeztek el. Templomba mentek, a karácsonyi hajnali és a nagymisére. A karácsonyi ünnepi asztalra disznótoros ételek kerültek, a legtöbb háznál karácsony előtt volt a disznóvágás. Töltött káposzta, kocsonya, hurka, kolbász szerepeltek a karácsonyi ebéd étrendjén. Az ünnepek rokonlátogatással, valamint az István és János napi köszöntésekkel teltek.