Harminc esztendeje múzeum született a városban

A kis múzeum legnagyobb szobáit zsúfolásig megtöltötték az érdeklődők. Mindazok, akik számtalan szálon keresztül kapcsolódtak a Hamza Múzeum életéhez, akár mint alkotók, segítők, vagy éppen művészetbarátok, akik nyomon követik az itt folyó szerteágazó művészeti tevékenységeket, kulturális értékeket létrehozó alkotómunkát.

Házigazdaként, Farkas Edit a Hamza Múzeum és Jász Galéria igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket, a kerek jubileum és az ehhez kapcsolódó Variációk két témára című kiállítás megnyitása alkalmából, majd rövid történeti áttekintést nyújtott az intézményről.

Még valamikor a ’80-as évek közepén érkezett egy adományozó levél Brazíliából a városházára, ami kiállítás anyagában is helyet kapott, ebben Hamza D. Ákos festő, szobrász és filmrendező művészeti munkásságának alkotásait a Jászságnak és Jászberénynek ajánlja föl. A hagyaték részei előbb a Jász Múzeumba érkeztek, majd a művész kérésére ’91 végén a Gyöngyösi út 7. szám alatti lakóházba kerültek, ahol a feleségével éltek. Hamza Lehel Mária magánalapítványt hozott létre, Hamza Múzeum Alapítvány elnevezéssel, melynek működésére vagyonából biztosított anyagi forrást és évekig jelentősebb külső támogatás nélkül működött a szervezet. Az alapító halálával megpecsételődött a múzeum sorsa, jövője is veszélybe került, a város akkori önkormányzata felismerve az alapítók szándékát, az ügy mellé állt és létrehozta a Hamza Múzeum és Jász Galéria Közalapítványt, ami a mai napig önálló intézményként működik. A múzeum megnyitását követően B. Jánosi Gyöngyi népművelőt bízták meg az intézmény vezetésével, akinek elévülhetetlen érdemei vannak a hagyaték múzeummá szervezésében és az ide kapcsolódóan, a Jászság képzőművészeti értékeinek kutatásában, azok eredményeinek publikálásában.

A jubileumi ünnepség a Hamza gyűjteménynek otthont adó épület homlokzatán található emléktáblánál tiszteletadással folytatódott. A város nevében Budai Lóránt polgármester, a múzeum és az azt működtető alapítvány képviseletében Hortiné dr. Bathó Edit és Farkas Edit helyezték el koszorúikat.

A koszorúzást követően Budai Lóránt polgármester mondott köszöntöt, amiben kijelentette a városvezető elődök felismerték a most ünnepelt esemény fontosságát, megmutatták, hogy lényeges számukra a múzeum és az szerint cselekedtek. A jelenleg regnáló önkormányzat lehetőségeihez mérten, továbbra is támogatja a működést, segítve ezzel az itt folyó művészeti értékteremtést. A városvezető virágcsokrot és az alkalomra készült emlékplakettet adott át az intézmény vezetőjének.

Ezt követően Farkas Edit összefoglalta mi is történt az elmúlt három évtizedben a múzeumban. Összesen húsz munkatárs tett a Hamza ügy érdekében, B. Jánosi Gyöngyi, Góg Zoltán és a jelenlegi igazgató Farkas Edit vezetése alatt. Számtalan önkéntes segítő dolgozott azon, hogy az állandó és időszaki kiállítások legtöbbet mutassanak az érdeklődőknek. Létre jöttek közösségek, mint a Hamza Stúdió, a Jászsági Képzőművészek Baráti köre, a Jászsági Műgyűjtők közössége, a Hamza Múzeum felnőtt alkotó köre, illetve a gyerekeknek kisművész csoportok. Programok sokaságát lehet sorolni, ismeretterjesztő előadások, galériabuszos kirándulások, emléktáblák állítása jászsági művészek előtt tisztelegve. A kulturális intézmény kutatási eredményeit rendszeresen publikálta, igen büszkék lehetnek hiánypótló könyvsorozatukra, melynek idén már a 19. és a 20. kiadványát készítik. Ezek közül az egyik Telek Béla művésztanár monográfiája, a másik Nagy Tamás fotóalbuma lesz. Kiemelt szerep jut a fiataloknak szánt programokra, szakkörök, illusztrációs pályázatok formájában. A törzs gyűjtemény több mint 650 műtárgyat jegyez, mely az eltelt időszak alatt félezret meghaladó tétellel gyarapodott. 

Egri Mária művészettörténész már nem ismerhette személyesen a Hamza házaspárt, de B. Jánosi Gyöngyi munkáját segítve, abba bekapcsolódva temérdek szakmai munkának volt közreműködője a hagyaték feldolgozásában. De napjainkban is tevékeny részese a Jászsági festők életművét, művészetét feldolgozó kiadványok, könyvek szakmai összeállításának. Mindezen érdemeit elismerve kérték föl a Hamza Gyűjtemény új Variációk két témára című állandó kiállításának megnyitására. A művészettörténész felelevenítette miért is került az egyedülálló képző és iparművészeti anyag a városba, majd összefoglalta a polihisztor művészeti munkásságát. Hamza D. Ákos nagyapja Hamza Pál jászberényi néptanító volt, gyermekévei nyarait az alkotó e városban töltötte, melyhez szép emlékek fűzték. Ez a kötődés indította arra, hogy utolsó lakhelyéül ezt a kisvárost válassza, ahol ’93-ig, haláláig élt.

Hamza Dezső Ákos Hódmezővásárhelyen született 1903-ban, gyermekkorát Erdélyben töltötte, iskoláit Szolnokon végezte. Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskola festő – szobrász szakon végzett, majd ösztöndíjjal Párizsban tanult és ’29-ben ott volt első kiállítása is. A harmincas évek elején kitanulta a filmkészítés fortélyait és ezt követően hosszú időre a mozgóképek világához, a filmművészethez kötődött. Ebben az életszakaszában ismerkedett meg és vette feleségül Lehel Mária divattervezőt, akinek szülei festőművészek voltak. Házasságukat követően életük és munkájuk elválaszthatatlanul összefonódott. Lehel Mária férje filmjeihez készített jelmez és díszletterveket, ezek mellett folytatta divattervezői munkásságát. Budapesten önálló vállalatot alapított filmek készítésére Hamza Film néven, később Olaszországban, Franciaországban is dolgozott, majd Brazíliában folytatta tevékenységét, közel negyven filmalkotásban jegyzik nevét. Egy sikertelen vállalkotás miatt szakított a filmezéssel és visszatért a képzőművészethez festett és szobrászkodott. Hamzáék 36 évet éltek Brazíliában, az alkotó a ’80-as évek közepén úgy döntött fiatalkori emlékei nyomán Jászberényben telepszik le. Teljes művészeti hagyatékát a városra hagyta ’87-ben és még ugyanebben az évben a Jász Múzeum és a Szolnoki Galéria az anyagból válogatva megrendezte első hazai tárlatát.

Hamza D. Ákos képzőművészeti életműve igen sok irányzatot érint a természetszemléletű realista fogalmazástól, az absztrakt felfogásban készült munkákon át, ősi szimbolikus jelek vizuális közvetítéséig, művészetére a lírai absztrakt, a nonfiguratív stílus volt leginkább jellemző, valójában autonóm, öntörvényű festői felfogású művész volt.

Variációk két témára kiállítás a két művész igen széles körű alkotótevékenységét mutatja be. Több játékos elemet helyeztek el a bemutatótermekben melyeket érdemes kipróbálni. A tárlat címében jelzett variációk pedig láthatók lesznek, a kiállító terek egy részében rendszeresen cserélik majd a festményeket, éppen ezért is lesz érdemes többször meglátogatni a Hamza Gyűjteményt.

DG