Farsang a Jászságban

A farsang, a hagyomány szerint vízkereszttől hamvazószerdáig tart. A hiedelem szerint Cibere vajda - neve a böjti ételre, a ciberére utal - és Konc király - aki a húsos, zsíros ételek képviselője -vízkeresztkor és hamvazószerdán vív meg egymással. Vízkeresztkor Konc király, húshagyókedden viszont Cibere vajda győz, és ekkor veszi kezdetét a böjti időszak. A cibere jellegzetes böjti étel volt, melyet savanyított korpából készítettek.

Ez az időszak a zajos mulatságok, maszkos alakoskodások és leánycsúfoló szokások ideje, amikor bálokat, felvonulásokat, táncos rendezvényeket tartottak. A farsang utolsó három napjához, farsangvasárnaphoz, farsanghétfőhöz és húshagyókeddhez kapcsolódott a legtöbb szokás.

A paraszti kultúrában a párválasztás, a lakodalmak ideje volt a farsang. A farsang végén ezért tréfásan vagy olykor durvábban figyelmeztették az eladósorban lévő, még hajadon nőket. A Jászságban a leánycsúfolás szokása bakfazékdobás, cibereszűrés, cefrevágás vagy szűzfazékdobás néven ismeretes. Húshagyókedden vagy hamvazószerdán a legények telerakták a fazekakat törött cserépdarabokkal, csontokkal, babbal, trágyával, hamuval, és a lányos házak pitvarajtajához vágták vagy a kiskapuhoz a következő felkiáltás keretében: „Szűrj bele ciberét, ha férjhez nem mentél!”. Bakfazekat általában olyan lányok kaptak, akik azon a farsangon nem mentek férjhez, vagy a legényt kikosarazták. Az I. világháború után a szokás annyiban módosult, hogy az a legény, aki már udvarolt egy lánynak, vagy menyasszonya volt, egy cserépfazékba sok finomságot rakott.

Kedvelt farsangi sütemény volt a Jászságban a pampuska, melynek morzsáit összegyűjtötték és a böjt végéig a padláson vagy a kéményben tárolták. Porrá törve az emberek és az állatok gyógyítására használták.

Húshagyókedd éjszakáján még szabad volt a tánc, de csak 11 óráig, ezt követően negyven napra elnémult a muzsika és kezdetét vette a nagyböjt, Cibere vajda uralkodása. Ettől kezdve tilos volt a zajos mulatság, a tánc, a húsfogyasztás és az önfeledt szórakozás.