Év vége, szilveszter - anno
Az 1582 évi naptárreform óta a naptári év végét és az új év kezdetét jelenti. Nagykarácsony utáni 6. nap, megmutatja, hogy milyen idő lesz a jövő év 6. hónapja. Ha enyhe és esős, akkor június változékony lesz, amennyiben fagyos és havas, akkor meleg és száraz.
E napon tilos a nagytakarítás, a mosás, ruhateregetés és a vasalás. Szemetet sem vitték ki a házból, nehogy a szerencséjüket is kivigyék. Az asszonyok hajnal előtt már hozzáfogtak a kenyérsütéshez. Legalább három napra főztek-sütöttek, a sok betérőre-látogatóra számítva. A férfiak ellátták az állatokat, tüzelőt készítettek, bort mértek, sülteket szeleteltek, kolbászt és hurkákat sütöttek. Mindenki igyekezett a dolgát naplementéig elvégezni. Miután a nap lenyugodott, a legények és a pásztorok - kisebb csoportokban - kivonultak az utcákra. Énekeltek, kurjongattak, ostorokkal csattogtattak. Az ismerős házakhoz betértek, szerencse-kívánságokat kántáltak, amiért a háziak őket megkínálták.
Eközben megterítették az ünnepi asztalt. Sötét este ültek asztalhoz, bőségesen megvacsoráztak, az étkek nem böjtösek voltak, és bárkit meghívhattak, leültethettek vele az asztalhoz. Vacsora után kezdődött a szórakozás. Jóslás, hogy kitudakolják a jövőt. Ólom- vagy viaszöntés, kártya- és tenyérjóslás, álomfejtés. Rontásűzés fokhagymával, sóval, vízzel, gyertyával és füstöléssel. Meséltek és pletykáltak, viccelődtek, adomáztak és játszottak (szembekötősdi, kitalálós, kártya, kockázás). A lányok és asszonyok többnyire félrevonulva pletykálkodtak, szerelmi varázslásokkal oldottak-kötöttek. Közben, a regösök is járták a falut, maskarák kíséretében, de csak beköszönni és a hangulatot kissé fokozni. Közismert szokás az is, hogy az óévtől hatalmas lárma, zaj, kolompolás közepette búcsúznak el. Éjfél előtt a fényeket kioltották. Majd, miután az éjfélt elharangozták (vagy az óra elütötte) új gyertyára vagy mécsesre gyújtottak.
Ezzel elkezdődött az igazi népi vígasság, de ez már január 1.-e, az újév első napja.
