Epikát akart adni a képeivel

A Palotásy János Zeneiskola három kiemelkedő tehetségű és tudású zongorista növendékének hangszeres játéka vezette fel a művészeti eseményt, az intézmény igazgatója dr. Réz Lóránt színvonalas felkonferálásával. Aba-Novák Vilmos életéről sajtóanyagok alapján Metykó Béla helytörténeti kutató készített egy összeállítást. A festő, grafikus művészetéről eredetileg Verebes György Munkácsy díjas festőművész, a Szolnoki Művésztelep művészeti vezetője beszélt volna, hiszen a korában a művészeti kolónia kiemelkedő egyénisége volt Aba-Novák. Az előadó. gátoltsága miatt. Pogány Gábor Benő szobrászművészt kérte fel közreműködésre, aki maga is nagy tisztelője, ismerője Aba-Novák művészetének és történetesen a festő első egész alakos portré szobrát készítette el. Ennek méretarányos modelljét el is hozta az eseményre, az eredeti szobor pedig Székesfehérváron a Romkertben arra a kápolnára néz, ahol Szent István szarkofágját őrzik. Két fő falán a festő monumentális történelmi seccoja a Szent Korona történetét és a Szent Jobb legendáját ábrázolja.

Aba-Novák Vilmos a modern magyar festészet egyik legeredetibb tehetségű, dinamikus, formabontó művésze volt a világháború közötti két évtizednek, mely időszak alatt egész életművét létre hozta. Ifjú korától lelkesen rajzolt, festett, így művész ember, festő akart lenni, szüleivel kompromisszumot kötve rajztanárnak készült, de az első világháború miatt felbeszakadtak tanulmányai. A fronton súlyosan megsebesült, jobb karja hónapokra lebénult, de hatalmas akaraterővel visszatért az alkotáshoz. A Képzőművészeti Főiskola elvégzése után, ahol Olgyai Viktor grafikusművész növendéke volt, a szolnoki művésztelepen dolgozott, amelynek élete végéig meghatározó tagja maradt, itt Fényes Adolf volt a mestere. Dolgozott Nagybányán, majd a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasaként végig járta Olaszországot és az olasz novecento hatása alá került, ott mélyítette el tudását a nagyszabású falfestészetben.

Aba-Novák álandóan rajzolt, a rajz egy memorizálási folyamat volt, alakot, beállítást, tájrészletet csoportot lerajzolta, ezzel magáévá téve a valóság szeletét és onnantól kezdve elő tudta hívni a fantáziájából, így alkotás közben ezek segítségére voltak. Epikát akart adni a szőnyeg szerűen kivitelezett képeivel, ami tudatos volt nála, hogy történetet kanyarítson a néző. Fehér, márványszerű alapozást alkalmazott, arra rajzolta a kompozíciót és utána nagy foltokban tette fel a temperafestéket tubus színeket használva, melyeket saját maga kevert. Nagyon vékony ecsettel rajzos, szinte cikkanó  részleteket tett a képre ráadásul úgy, hogy foltokról leválnak a körvonalak, ettől sokkal frissebbek kompozíciói. Számos alkotásán pengével kapart vissza részeket, létrehozva ezzel transzparens felületeket. Nagyon tudatosan fordult a fal felé, a táblakép az előkészület, a tanulmány, „a műterem piktúra” ahogy nevezte, a végső dolog a freskó. Monumentális falfestményei, freskói hasonló képpen épülnek fel, mint táblaképei szőnyeg szerű kompozíciók, de a nagy méret és a didaktikus tartalom miatt nagyban különböznek is azoktól, tudta a freskó propaganda művészet, üzenetet kell közvetíteni. Ott mindig van verbális rész, szöveg szalagokon olvasható aktuális üzenetek, nagytöbbségében egyházi, bibliai tartalommal. Iszonyatosan gyorsan dolgozott, nagyon nagy felületet igen lendületesen tudott befesteni, hihetetlen nagy rutinnal és tökéletes lett a kompozíció.

Hihetetlen a frissesség, ami alkotásaiból sugárzik, minden négyzetcentiméteren bámulatos technikai virtuozitással találkozhatunk, olyannyira, hogy órákig lehet nézni a képeit, pannóit, falfestményeit.

DG