Emlékezz és ne feledd

Világszerte a kommunizmus, a becslések alapján, több mint százmillió áldozatot követelt, Kelet-Közép-Európában a számuk eléri az egy milliót. Ennyien vesztették életüket kényszermunkatáborokban, kivégzések által, éhínségben, de jóval több azoknak a száma, akiket a diktatúra a hétköznapokban testileg és lelkileg kínzott, megnyomorított. A rendszer áldozata volt az is, akit vallattak és kínoztak, megbélyegeztek, kirekesztettek vagy börtönbe zártak, akiket csoport- vagy vallási hovatartozása miatt üldöztek, és mindenki, akit megfosztottak a szabad cselekvés és választás lehetőségétől.

Az emléknapról több mint negyedszázada döntött az Országgyűlés. Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát a kommunistákkal szembeni kiállása miatt a szovjet hatóságok letartóztatták 1947. február 25-én, majd a Szovjetunióba hurcolták. Közel kilenc évet töltött börtönökben és munkatáborokban, mindezek után átadták a magyar kormánynak. 1955. november és 1956. január 18 között pedig itt, Jászberényben tartotta fogva az ÁVH. Kovács Béla letartóztatása és önkényes fogva tartása a demokratikus jogok lábbal tiprásának jelképévé vált, sorsa példája azoknak, akiket ma a kommunizmus áldozataiként tartunk számon.

Városunkban  megemlékezésre egybegyűltek előtt Szőrös Zoltán, a Terplán Zénó Kolping Technikum, Gimnázium és Szakképző Iskola magyar tanára mondott ünnepi beszédet. Egy letűnt rendszer bűneit idézte fel, egy olyan korszakot, melyet a nemzet kitartása és szabadság iránti vágya végül legyőzött. Az emlékező szavak után a városvezetés, a kormányhivatal, politikai pártok és városi intézmények képviselői fejet hajtunk mindazok előtt, akiket egy embertelen rendszer megfosztott szabadságuktól, méltóságuktól, életüktől. Az ünnepség végén koszorúkkal és lángra lobbanó mécsesekkel rótták le kegyeletüket a jelenlévők.

DG