Elment a Művész-Tanár
Pótolhatatlan veszteség érte városunk közösségét, művészeti életét. Életének 90. évében, augusztus 9-én elhunyt Telek Béla Művész-Tanár. Igen, így nagybetűvel Művész és Tanár, s mindezeknek köszönhetően nagybetűs Ember. Munkásságát és példamutató életútját 2017-ben Jászberény városa Díszpolgári címmel ismerte el. Annak átvételekor hangzott el az alábbi méltatás.
Telek Béla Jászberényben született, tanítói diplomáját 1955-ben szerezte meg. Hosszú út vezetett a tanyai iskolákat hóban-sárban gyalog vagy kerékpáron megközelítő tanítói munkájától a Szent István Egyetem Alkalmazott Bölcsészeti Karának Művészeti Tanszékéig, ahol 1996-ig aktív oktató volt, majd óraadóként dolgozott 2006-ig. Kerek 30 évig készítette fel a rajz tanítására az ifjú tanítójelölteket és ültette el lelkükben a szép iránti fogékonyságot, a művészet szeretetét. Közben örömmel járt Csíkszeredára oktatni a távoktatás keretében, ahová volt hallgatói rendszeresen visszavárják. E munkája elismeréseként megkapta A magyar felsőoktatásért kitüntető érmet. Tanári munkája mellett mindig rész vett szülővárosa társadalmi szervezeteinek és különböző szakmai szervezetek munkájában. Alapító tagja a Magyar Rajztanárok Országos Egyesületének, ahol vezetőségi tagként tevékenykedett, illetve az Alkotárs Művészeti Egyesületnek Jászberényben, ahol alkotásaival kiállításokon vett részt. Több mint egy évtizedig vezetőségi tagja volt a Városvédő és Szépítő Egyesületnek, örökös tiszteletbeli elnöke a Jászsági Képzőművész Baráti Egyesületnek. Béla bácsi humor adományával született, mely karikatúrában tör a felszínre. Jellegzetes figurái, hatásosan jelenetei görbe tükröt mutatnak az élet fonákságainak. Számos publikációja jelent meg e területen a különböző helyi és megyei lapokban és kiadványokban, mint Molnár István: Adj király katonát című jászszentandrási gyermekjátékokat rögzítő kötetét, valamint Hamza Lehel Mária vidám írásaiból válogatott, Női szemmel megjelentett kiadványt.
Nem tudom már, hogy hol és mikor ismertem meg Béla bácsit, de arra emlékszem, hogy az első perctől kezdve nagyon egy hullámhosszon voltunk. Egy rendkívül vidám, humoros ember volt, akinek mindenről karakteres véleménye volt, s azt el is mondta. Érdemes volt hallgatni rá, mert nagyon megfontoltan mondott véleményt mindenről. Az pedig, hogy a legtöbbször a humort is beleszőtte mondandójába, még kedveltebbé tette őt. Egy időben karikatúrákat is rajzolt a Jászkürt Újság számára, melyet örömmel jelentettünk meg. Jó volt őt látni, jó volt vele beszélgetni, mert mindig kaptunk tőle valamit. Sokszor persze erre csak utólag jöttünk rá.
Utoljára a Csányi Alapítvány Déryné 6. kiállítótermében találkoztunk egy kiállítás megnyitóján. Nagyon jót beszélgettünk. Béla bácsi mosolygós, vidám volt, mint mindig. Soha nem panaszkodott, mindig előre tekintett. Várta, nagyon várta a 90. születésnapját. Vártuk mi is, de ezt sajnos már nem ünnepelhetjük meg közösen.
Munkái és emléke viszont örökre itt marad velünk.
forrás: Berény Cafe
