Egy ecsetvonással tudott emberi érzelmeket kifejezni
Gy. Riba János festőművész születésének 120. évfordulójára is emlékeztek, A hónap műtárgya bemutatóján június 4-én, a Szikra Galériában, ahol a festő lánya, Maleticsné dr. Riba Magdolna idézte föl édesapja élettörténetet és szólt művészetéről.
Riba János Horvátországban Gyulavesen született ( innét a későbbi Gy. jelző neve előtt ), 21 esztendősen került a fővárosba, egy asztalosnál dolgozott, aki felfigyelt rajztehetségére és beajánlotta egy műkereskedőnek, aki festmények sokszorosításával bízta meg. Több mint öt éven át képezte magát különböző helyeken, vendéghallgatóként látogatta a Képzőművészeti Főiskola műtermét az Epreskertet, megfordult szabadiskolákban, köztük Padolini mesternél is. Ebben az időszakában társai noszogatták, adja be alkotásait kiállításokra, amit megfogadott és 1932-ben a Nemzeti Szalon állította ki Cigányasszony című festményét. Ez meghozta számára az elismerést és az ismertséget, kiállítások rendszeres szereplője lett. Jászberénybe házassága révén került, mivel felesége helybéli családból származott, akivel 1937-ben úgy határoztak a kisvárosba költöznek és telepednek le. Gy. Riba beilleszkedett a miliőbe, jó kapcsolatokat tartott fenn helybeli művészekkel, tanárokkal, újságírókkal, munkásságának legaktívabb szakaszát itt élte meg, de nem szakadt el Budapesttől sem, ahol kiállításai voltak. Hivatásszerűen festőművészként harminc éves korától szűk harminc esztendőn át alkotott és ezen időszak alatt hozzávetőlegesen négyszáz képet készített.
Munkássága alatt több stílusú művész volt, nagybányai hagyományokból indult és erősen, lokálisan nagy foltokra építkező, dekoratív posztimpresszionista képeket festett. Rippl-Rónai követőjeként alkotásai puha, gobelin szerű pasztell hatásúak, ahol a fény dominál és lágy meleg színekkel dolgozott. Tájképeire a naturalizmus jellemző, azokon természet iránti vonzódás látható, festett zsánerképeket, készített portrékat, sőt templomokat is kifestett. Szálkás ecsetkezelési technikájával, a felvitt festék megtartva az ecsetnyomokat, megidézi a nagy francia elődök munkáit.
A képzőművészeti sorozatban bemutatott Zöldségárusok című munkáján is, mint több más alkotásán, nem dolgozza ki részletesen az alakokat, azok nincsenek naturálisan megfestve de érzéseket, hangulatokat fejeznek ki. Olyan lendülettel húzza meg a karok, lábak ívét, hogy emberi érzelmeket egy ecsetvonással tudta kifejezni.
DG
