December 13. Luca napja

Szent Luca az asszonyi munkák oltalmazója és megrontója, ezzel függ össze, hogy napján, december 13-án sok tilalmat, szabályt, előírást kellett a nőknek betartani, hogy a tevékenységi körükbe tartozó munkák kedvező kimenetelét befolyásolják. E napon az asszonyok nem dolgoztak, csak a fosztó-bontó munka volt nékik megengedve. Női látogatót nem fogadtak, „nehogy kiszáradjon a szerszám nyele”, és a „szárnyasok hasznát se vihesse el”. Sokféle módon igyekeztek az aprójószág, a baromfi termékenységét előidézni. Tilos volt varrni, fonni, mert úgy tartották, hogy bevarrják a tyúkok fenekét és nem lesz tojás. Inkább ruhát fejtettek, bontottak, úgy vélték, hogy ezzel az analógiás cselekedettel arra serkentik a tyúkokat, hogy többet tojjanak. Egész nap heverni kellett a gazdasszonynak, hogy „heverősek, ülősek” legyenek a tyúkjai, sok kis csibe legyen. Jászdózsán ezen a napon többféle magot (kukorica, búza) adott a gazdasszony a baromfinak, abroncsba vagy földre rajzolt körbe szórta, hogy egy helyre és sokat tojjanak a tyúkok.

Luca napja nevezetes volt a boszorkányjárásról is. Ennek magyarázata a hagyomány szerint, hogy a Gergelyféle naptárreform előtt az év legrövidebb napja, leghosszabb éjszakája volt, a hosszantartó sötétség kedvezett az ártó hatalmaknak. Úgy védekeztek a rossz lelkek ellen, hogy fokhagymával keresztet rajzoltak a ház és az istálló ajtajára, ablakaira, hogy ne tudjanak behatolni.

Napnyugta után a férfiak zárkóztak be, a nők pedig elhagyhatták a házat. Ilyenkor egyes férjes asszonyok és özvegyek maskarába öltözve járták a falut, akár ihattak is. Ha férfiemberrel találkoztak, az megkergették.

Néhol a lányok és asszonyok szobába zárkóztak, jósoltak és pletykálkodtak. Kártyát vetettek, ólmot vagy viaszt öntöttek, tollas pogácsát sütöttek (jósláshoz). Éjjel a lányok csapatostul elvonulva sutyorogtak, szépítkeztek, szerelmi varázslásokkal oldottak-kötöttek, álmodoztak.

A jászsági községekben általánosan ismert szokás volt, hogy Luca napján egy virágcserépbe vagy cseréptálba búzát ültettek. A karácsony böjtjére kinőtt szép, friss, dús hajtásokból a jövő évi bő termésre következtettek. A lucabúzát a karácsonyböjti asztalra is feltették, ünnepek alatt a karácsonyfa alá állították. A templomi betlehemi jászolt is díszítették egy-két cserép lucabúzával.

Ekkor kezdték el készíteni a lucaszéket, négylábú kis sámli volt az.  Luca-szék 12 darabból készült, amit Luca napjától karácsonyig lassan kellett elkészíteni, minden nap 1-1 darabját kifarigcsálva. Az elkészült széket elvitték az éjféli misére, amire ráállva felehetett ismerni a boszorkányokat, arról, hogy akkora szarvuk volt, hogy csak félrefordított fejjel fértek be a templomajtón.