Anya lánya történet
Az utolsó tűzijáték című előadást láthatta a közönség, a Bérletes színházi sorozat részeként, október első napján, a Lehel Film-Színházban.
Egy felvonásban, két síkon játszódó, leginkább drámai hangulatú darabot, melynek szerepeit Udvaros Dorottya és Földes Eszter játssza, ausztrál és dán kortárs műből szerkesztette össze a fiatal marosvásárhelyi rendező Csábi Anna.
A kezdő, majd az előadás záró jelenete a nézőtérről színpadra vezető lépcsőn játszódik. Anya és lánya emlékezik a közös múltjukra, melyet mindketten saját szemszögükből idéznek fel egy tűzijáték nézése közben. Ott vannak köztük az anya által emelt falak, mert színésznőként sokkal inkább a hivatás, a színház világa volt fontos számára, családját elhanyagolta. A lány arcáról lerí a szeretetvágy, de már rajta is látható a ridegség, a tartózkodás. Azért viccelődve társalognak, mint jó barátnők, mégis egyfolytában érződik, valami nincs rendben, az idill csak látszat. Ez aztán láthatóvá is válik a következő jelenetekben.
A fehérbe öltöztetett színpadon kórházi széksorok adják a díszletet, ebben a hideg, steril térben zajlanak a további történések. Az ismert színésznővé vált lány, megérkezik az erdő közepén létesített szanatóriumba, ahová évek óta nem látogatott, az elmúlás végén járó édesanyjához. Beszélgetésbe elegyedik anyja ápolójával, aki meglepően sokat tud családi múltjukról, és még többre kíváncsi. A fiatal nő először kellemetlennek találja az idegen érdeklődését, ám lassan megnyílik előtte. Életük története lány és a nővér párbeszédén keresztül tárul fel, és közöttük is egy kétértelmű, az anya - lánya kapcsolathoz hasonlatos viszony jön létre.
A nézői figyelem ébrentartásának tudománya, éppen ezt, a szembenézés folyamatát, annak érzelmi hullámait teszi érzékelhetővé. Ehhez a két színész monológjainak és párbeszédeinek, azok minden pillanatának fontos szerep jut, a több évtizede zajló lelki folyamatok összefüggéseinek megértéséhez. Szeretet és szeretetlenség, gyűlölet, féltékenység és megannyi kibeszéletlen probléma. Düh, vezeklés és újrapróbálkozás jellemezi az anya-gyermek viszonyt. Miközben a szülői felelősség kérdésével, a családi minták helyes vagy helytelen átadásával, a generációs különbségekkel és még az elmúlás szívszorongató élményével is foglalkozniuk kell. A végső kérdések meg ottmaradnak: sikerül-e maradéktalanul megbocsájtani vagy a halál az mi örökre elszakít, és a fiatal színésznő gyermeke vajon több figyelmet kap-e majd édesanyjától, mint ő maga egykoron?
Talán leginkább az állatvilágban van rendjén ez a dolog. Mikor ivaréretté válik az utód, az anya leválasztja magáról, azt tudatosítva benne, innentől ez a te életed, boldogulj, ahogy tudsz. Ez náluk így is van rendjén, mi itt az emberek között, viszont agyonbonyolítjuk a gyermekeikről való gondoskodást…
