A jubileumi, XXX. Csángó Fesztivál és Népművészeti Vásár

Nos, azon a bizonyos 0. napon a Jászság Népi Együttes, Ferenczi György és az 1-ső Pesti rackák, valamint Pál István „Szalonna” és bandája igencsak megadta a jubileumi fesztivál alaphangját. A rendező koreográfus Szűcs Gábor, a zenei szerkesztő Ferenczi György és Pál István „Szalonna” volt, a táncosok mellett Heinzinger Mika is közreműködött, hogy az est minél sikeresebb legyen. Hát az volt. Egyébként ezt a szuper produkciót a Csángó Fesztivált követően több helyszínen is előadták, előadják, hiszen a Jászság Népi Együttes turnéra indult a Mindenek szerelme táncos produkcióval, valamint a Menyegző – Ásó, kapa nagyharang táncházi produkcióval.

Egy szó, mint száz, a jubileumi fesztivál indítása nagyszerűen sikerült.

Szerdán, augusztus 10-én azután beindult a fesztivál forgatag. Előbb 16.30 órakor a Déryné Rendezvényházban megnyitották a IX. Kárpát Haza Gazdasági és Kulturális Konferenciát, amely három napon át tartott, majd 18.00 órakor a főtéri színpadon megnyitották a XXX. Csángó Fesztivált és Népművészeti Vásárt. A széksorok megteltek a nagyszínpad előtt, ahol ki más, mint a Csángó Fesztivál egyik alapítója, Papp Imre mondott köszöntőt.

- Köszöntök mindenkit, aki megtisztelt bennünket a jelenlétével a mai napon, s teszi ezt a következő napokban is. Nagyon jó érzés visszagondolni a kezdetekre, arra, amikor 1990-ben Péterbence Anikóval kitaláltuk, hogy a következő évben a Csángó Fesztivált megszervezzük. Ennek egyrészt az volt az oka, hogy 1989-ig nem tudtuk átlépni még a régi magyar határt sem. Gyimesközéploknál a szekusok már visszafordítottak bennünket. Amikor viszont megtörtént a romániai forradalom, alig vártuk, hogy átléphessük a régi magyar határt, s átmehessünk Moldvába. Nagy segítségünkre volt Kallós Zoltán. Nemcsak a moldvai kapcsolatépítésben, hanem az erdélyi zenészek és táncosok megismertetésében is ő volt számunkra a kapocs. Így az 1990-es Nemzetközi Zenész és Tánctáborunkba már egy egész autóbusznyi moldvai csángó magyart el tudtunk hozni. Fantasztikus sikerük volt. Velük utazott akkor Hodorog Luca néni, aki már betegen érkezett és a magyar orvosok sem tudták az életét megmenteni. Utolsó kívánsága az volt, hogy magyar földben temessék el. Nem volt ezt egyszerű elintézni, de sikerült. Luca néni a jászberényi Fehértói temetőben nyugszik. Úgy érezték és mi is úgy éreztük, mintha rokoni szálak kapcsolnának bennünket össze. Így határoztuk el, hogy a következő évben megrendezzük az első Csángó fesztivált Jászberényben. Óriási volt az érdeklődés, és örömünkre szolgált, hogy Antal József akkori miniszterelnök is megtisztelte rendezvényünket és köszöntötte a csángókat. A kultúra mellett a gazdaságra is gondoltunk és három alkalommal is megrendeztük a Jász Expot a fesztivál keretében. Az első Csángó Fesztivál még egynapos volt, majd bővült a program és nőtt a napok száma is. Péterbence Anikóval egészen 1996-ig szerveztük, rendeztük a fesztivált. amely olyan találkozóhely, ami nem csak a csángók, hanem a külhoni magyarok és a jászoknak is nagy élményt jelent. Nagyon fontos ugyanis, hogy tudjunk, minél többet tudjunk egymásról. Ez fontos volt akkor és különösen fontos most, ezekben a zavaros időkben. Akkor, amikor mit itt jól érezzük magukat, én azt kérem, hogy gondoljunk azokra a honfitársainkra is, akik Kárpátalján élnek és át sem tudtak jönni a határon. Azokra az elhunytakra, akik kb. már 100 is vannak, s a szülőföldjükön éltek, de nem a hazájukért harcoltak. Sajnos ilyen a történelem. Imádkozzunk azért, hogy minél előbb befejeződjék ez a háború. 

- Mindig arra törekedtem, hogy közösséget, csapatot építsek. Számomra nagyon fontos volt, hogy a jászok befogadtak, s lehetőséget kaptam, hogy elképzeléseimet megvalósítsam. Különösen büszke vagyok arra, hogy egy nagyon sikeres csapatot sikerült összehoznom. Szűcs Gábort 1991-ben kinevezetem a tánckar vezetőjének, majd 1996-ban átadtam neki a stafétabotot. Azt látom, hogy méltó módon vitte a tovább az együttest és a fesztivált is Gábor. Úgy gondolom, hogy amikor a Csángó Fesztiválon a itthoni és a külhoni magyarok találkoznak, hitet tudnak adni egymásnak. Én azt kívánom, hogy ezt a hitet tartsuk meg, erősítsük tovább az elkövetkezendő Csángó Fesztiválokon is – mondta Papp Imre, aki mindenki kellemes szórakozást és jó kikapcsolódást kívánt a fesztivál napjaira.

Papp Imre köszöntőjét követően előbb a Zurgó Zenekar, majd a Zagyva Banda lépett a főtéri nagyszínpadra, míg a Székely Mihály Szabadtéri Színpadon a Magyar Nemzeti Táncegyüttes adta elő a Kárpátok visszhangja című műsorát. A Kárpát-medence gazdag néptáncos és népzenei kincseit bemutató színes folklórműsort láthattak az érdeklődők, és a nagy siker ezen az estén sem maradt el. Zsuráfszky Zoltán Kossuth-díjas koreográfus és együttese meghódította nézőtéren helyet foglalók szívét.

Csütörtökön, augusztus 11-én a főtéri nagy-és kisszínpadon egymást váltották a zenekarok. A Tázló Zenekar, a Jász Banda, a Csűrdöngölő Zenekar, a Suttyomba Zenekar, a Flaska Banda és a Sarjú Banda is közönség elé lépett. A Székely Mihály Szabadtéri Színpadon pedig ismét teltház volt – már napokkal korábban elkelt minden jegy -, ahol a Csík Zenekar vendége Presser Gábor volt. Az „Ugye mi jóbarátok vagyunk? címmel meghirdetett koncert is nagy sikert aratott.

Pénteken, augusztus 12-én is igen mozgalmas napja volt a Csángó Fesztiválnak. Ezen a napon is több együttes és zenekar s főtéri színpadokra lépett – Rozsdamaró Zenekar, Talentum Táncegyüttes, Antal Banda, Szászcsávási Zenekar -, míg a Székely Mihály Szabadtéri Színpadon a Jászság Nép Együttes Mennyegző – Ásó, Kapa, Nagyharang.. táncszínházi előadás aratott méltán nagy sikert. A műsor rendező, koreográfusa Fundák Kristóf és Fundák-Kaza Lili volt. A közönség a Kárpát-medencelegszebb lakodalmas szokásaival, viseleteivel és autentikus táncaival ismerkedhetett meg. Ennek a napnak volt még egy nagyon fontos eseménye, a Folkmise a moldvai, a gyimesi csángók, a felcsíki székelyek és jászberényi együttesek részvételével. Több mint 20 éve már, hogy minden évben szentmisével emlékeznek a Csángó Fesztivál szervezői és résztvevői Lőrincz Györgyné Hodorog Lucára, aki az első fesztiválon még itt tudott lenni, s itt hunyt el, s Jászberényben került végső nyugvó helyére.

Szombaton több, a fesztivál életében hagyományos eseményre is sor került. Délután a polgármesteri hivatal házasságkötő termében Budai Lóránt polgármester adott fogadást a rendezvény vendégeinek, majd ezt követte a táncosok, zenészek utcai felvonulása. A főtári színpadon az „Ezerjő” Szentmiklós, a Hétszínvirág, a Pántlika, a Pendzsom , a Petrence és a Tisza táncegyüttesek adtak műsort, akiket a Zagyva Banda kísért. A Székely Mihály Szabadtéri Színpadon pedig a Magyarság hangja gálaműsor zajlott. Ennek során színpadra léptek a moldvai és gyimesi csángók (Szeretőm e táncba), valamint az erdélyi és magyarországi hagyományőrző táncosok és zenészek (Fordulj kedves lovam). A napot itt is, ott is egy-egy koncert zárta. A főtéren a Szászcsávási Zenekar, a Székely Mihály Szabadtéri Színpadon a Parno Graszt Zenekar vitte táncba közönségét. Már ezen a napon és vasárnap is a Conselve parkba várták a szervezők az ifjakat, ahol népi gyermekjátékok és kézművesfoglalkozások várták a lányokat és a fiúkat.

A fesztivál záró napjára, vasárnapra, augusztus 14-re is jutott bőven program. A Kerekedő délelőtti mesekoncertje után, a Bekecs Zenekar koncertje, a Kuttyomfitty Társulat előadás, és a Horba Zenekar koncertje vezette fel a Viganó Alapfokú Művészeti Iskola „Nékünk örömet adjon” című műsorát. A Ritmus Zenekar és a Bordó Sárkány előadását követően pedig a főtéri nagyszínpadon megkezdődött a záró gálaműsor, amely a Viszontlátásra Csángó Fesztivál címet viselte. Ebben az erdélyi és a magyarországi kisebbségek hagyományőrzői szórakoztatták a nagyérdeműt. A Zagyva Banda kísérte a táncosokat. A műsor végén a színpadra hívott szervezők és segítőik kaptak nagy tapsot a nézőktől.

A XXX. Csángó Fesztivál és Népművészeti Vásár egy Pazar tűzijátékkal zárult. Apropó, népművészeti vásár. Idén igazán nem panaszkodhattak az érdeklődők, hiszen nagyon színvonalas kínálattal állt rendelkezésükre a fesztivál szervező csapata. Népművészeti tárgyak, ruhák kézműves szappanok, mézek, mézeskalácsok és sok minden más is megvásárolható volt. 

Egy szó, mint száz nagyszerű hat nap volt. Kár, hogy vége, már várjuk a XXXI. Csángó Fesztivált!