A festői kifejezés minden eszközének mestere volt.
A hónap műtárgya sorozatában, áprilisban Thorma János Ülő nő című festményére esett a választás. A Szikra Galéria gyűjteményében található, az 1930 években készült alkotással, a művész születésének évfordulójára is emlékezünk.
Thorma János 1870. április 24-én született Kiskunhalason, Szülei elszegényedett nemesi családból származtak, apja adóhivatalnokként tevékenykedett, munkája révén költözött a család 1871-es esztendőben Jászberénybe. Itt teltek gyermekévei, majd középfokú tanulmányait a helyi nyolcosztályos főgimnáziumban kezdte meg. Az oktatási intézmény rajztanára, Németh Kelemen ferencrendi pap lehetett az a személy, aki a fiatal Thorma tehetségére felfigyelt és elindíthatta a képzőművészet felé. 1884-ben Nagybányára kerültek, ahová apját adóügyi tisztviselőnek nevezték ki. Nem tudhatjuk, mi váltotta ki Thorma János festőművészet iránti érdeklődését, és milyen tényezők hatására lépett a nem szokványos pálya felé. Döntő lehetett minden bizonnyal ottani gimnáziumi rajztanárával, Horváth Henrik festővel való kapcsolata, aki szeretettel foglalkozott azokkal a diákokkal, akikben tehetséget látott. Az érettségit követően a budapesti Mintarajztanodába iratkozott be, ahol tanára Székely Bertalan volt. Mestere, néhány hónap után áthelyezte a másodévre, amit nem mindennapi tehetségének köszönhetett és a tantermi oktatáson kívül is foglalkozott vele. 1888 utazott Thorma Münchenbe, ahol nem a híres Akadémiát, hanem Hollósy Simon szabadiskoláját választotta, mely a haladót, a forradalmit jelentette a megszokottal szemben. A korekturák alatt rajztudása kiteljesedett és mivel a francia naturalizmus és Párizs jelentette köreikben a képzés magasabb fokát, az ottani legismertebb szabadiskolába a Julien Akadémiára iratkozik be. Millennium évében Hollósy Simon vezetése mellett Réti Istvánnal, Ferenczy Károllyal, Iványi-Grünwald Bélával létrehozta a nagybányai festőiskolát. 1911-ben Ferenczyvel és Rétivel együtt a Nagybányai Festők Társaságának alapító tagja, majd 1919-től 1927-ig elnöke volt. Az I. világháborút követően lelkes munkássága akadályozta meg a művésztelep teljes széthullását. A festőiskola tanáraként nagy szolgálatot tett a művészeti nevelés ügyének is, mestere volt számos fiatal festőnek. Halálának éve a festőtelep megszűnésének dátuma is,1937.
Stílusa kissé eklektikus, kezdetben a francia naturalizmust követte, majd Munkácsy romantikus realizmusa hatott rá, de tekinthetjük a romantikus történelmi festészet egyik utolsó képviselőjének is. A húszas évektől a sajátos nagybányai posztimpresszionizmus színvilága, a könnyed ecsetkezelés jellemző képeire, számos színgazdag plein air tájképet festett. Mindezeken és figurális kompozíciókon kívül életképeket, aktképeket, csendéleteket és számos kitűnő portrét is alkotott. Képei méreteivel, tartalmi bőségével, színei erejével mindig a fenségest, a magasrendűt kereste. Az erő és a gyöngédség végletei között a festői kifejezés minden eszközének a mestere volt.
Zárás képen idézzük a művész véleményét saját képeiről, művészeti tevékenységéről egy Réti Istvánnak írt leveléből. ,,…Én a képeimet szeretem a legjobban addig, amíg dolgozom rajta, azután már csak bajom van velük. Kiállítás, eladás, mind utálatos dolog, ráadásul a nyilvános kritika. Én vagyok képeimnek egyetlen kritikusa. … Fő dolog az, hogy a kép egyéni legyen, és éppen ne általános elvek szerint készüljön. Minden, ami benne van, legyen a művész lelki tulajdona…’’
(felhasznált források: Bay-Boros-Murádin: Thorma; Kultura.hu Art&Design)