A Doni áttörésre emlékező szentmise és megemlékezés

A Doni áttörésre emlékező szentmise és megemlékezés
2020.01.13.

A doni-áttörés hetvenhetedik évfordulóján, január 12-én, vasárnap este a Szentkúti templomban misével a II. világháborús emlékműnél gyertyagyújtással emlékeztünk meg a háború áldozatairól. A szentmisén Szántó József főapát, az emlékműnél Vidovich Kálmán cserkésztiszt idézte emlékezetbe a katasztrófa történéseit.

Hetvenhét évvel ezelőtt, 1943. január 12-én kezdte áttörni a szovjet Vörös Hadsereg a Don-kanyarba kivezényelt kétszázezer honvédből álló magyar arcvonalat. A rettentő orosz télben nyári felszerelésben harcoló alakulatot néhány nap alatt felmorzsolt a túlerő. Alig hatvanezer magyar katona térhetett haza a doni pokolból. A többiek a harcmezőn haltak hősi halált vagy fogságba estek a magyar hadtörténet legnagyobb vereségében.

A szentmisén Szántó  József főapát prédikált. A Donnál elpusztultak Magyarországért, a nemzetért adták életüket, a legdrágábbat, amit adhattak. Azért a hazáért küzdöttek, amit Trianonban a nagyhatalmak szétszaggattak. Ez volt az utolsó esély, hogy Magyarország újra épp legyen, de az elhibázott hadműveletek, a téves döntések halálba küldték a hősöket. Nagyrésze elveszett a kétszázezer katonának akkor, sokan a hazaérés után kerültek hadifogságba, hogy onnan ne térhessen haza soha. A túlélők pedig hallgatásra voltak kényszerítve. Talán ez is az oka, hogy ma nemzedéke nem tudja átérezni, értelmezni mi történt ott akkor. Nem tudják felfogni, hogy a hazáért, a családi szeretet meghosszabbításaként működő hazaszeretetért életet lehet és kell áldozni. Életüket adták, de a hazaszeretetet erősebb a halálnál. Legyőzték, ahogy Krisztus a kereszten és égi hazájukban békére találtak. Értük szólt az ima a szentmise zárásában.

img_4386 2

A háborús emlékműnél történő megemlékezésnél Vidovich Kálmán szónok tisztelettel köszöntötte a megjelenteket, köztük a megyei közgyűlés alelnökét, Budai Lóránt polgármester, Balogh Béla alpolgármestert, önkormányzati képviselőket, egykori katonákat, veteránokat, megemlékező családtagokat.

Elődeink nem gondolták, hogy a Nagy Háborút követően egy még nagyobb világégés jöhet. A kivonuláskor 206 ezer fős 2. Királyi Hadsereg az előre nyomuláskor és a csaták során jelentékeny veszteséget szenvedett mind emberi, mind anyagi erőforrások tekintetében. Mire beköszöntött a tél a kétszáz kilométeres folyószakaszon hiányzott sok technikai eszköz, kevés volt a létszám. A beálló hideg is nagy nehézséget okozott. A hirtelen megindult támadásra a védelem nem tudott kellően reagálni. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy ez a hadsereg veszteségeit az arcvonalban szenvedte el, mert állásait tartotta ameddig lehetett. A katasztrófa azonban elkerülhetetlenné vált. Apák, fiak, férjek hétszáz kilométerre hazájuktól estek el.

A déli szárny hetedik hadtestének 23. hadosztályában ott voltak a 21. gyalogezredbe tagozva a jászberényi 32/3. zászlóalj katonái, mögöttük pedig a 30. harckocsiezredben a jászberényi páncélosok egy része. Kitartottak, mert így szólt a parancs, ezt kívánta a becsületük. Minden tőlük telhetőt megtettek megmutatva a magyar és jász vitézi erényeket, virtust. Becsületükhöz és kitartásukhoz híven csak egyet adhattak, a legdrágábbat, az életüket. Helyzetük reménytelen volt, amelyben a legrosszabb momentum lehetett a bajtársaik halála, a hátrahagyott sebesültek, akiken már nem tudtak segíteni. apák, fiak, férjek…hősök. Ők voltak azok, – Berényben mindössze kétszázötvenen –, akik hazatérve másodrendű állampolgárok voltak saját hazájukban ötvenévnyi hallgatásra ítélve.

img_4407

Most, hogy már emlékművek hirdetik áldozatukat van hol megállnunk és van hol fejet hajtanunk. Előttük hajtottunk főt és értük gyújtottuk meg a mécseseket ezen a hideg, ködös téli estén.

Vissza
Jászberény Városi Önkormányzat
Cím: 5100 Jászberény, Lehel vezér tér 18.
Postacím: 5101 Jászberény Pf.: 61.