1883. április 6-án született Recisabányán. Apja Kohómérnök, édesanyja tisztviselő család gyermeke volt. Liska József először a helyi iskolát végezte el, majd 1900 -ig a fehértemplomi gimnáziumba járt. 
Műszaki tanulmányait a bécsi műegyetemen kezdte, majd a Budapesti Műegyetemen fejezte be, ahol gépészmérnöki oklevelet kapott. Elektrotechnikát Karlsruheban tanult oly sikerrel, hogy egy év alatt szerezte meg kitűnő minősítéssel az elektromérnöki oklevelet. Katonaévei után laborasszisztensként sokat foglalkozott a villamos gépek szénkeféivel, s e témából írt disszertációjával doktori fokozatot szerzett. 
Gazdag tapasztalatait 1908-tól itthon hasznosította. A GANZ Villamossági Gyárban helyezkedett el próbatermi mérnökként, majd 1914-ig a számítási osztályon dolgozott. Közben cikkei jelentek meg a szinkron és egyenáramú gépek, valamint a fékmágnesek témájában. Az Egyenáramú motorok nagy vasúti lokomo- tívokon való alkalmazása című dolgozatával elnyerte a Zipernowsky-díjat.

1921-tol 1927-ig a Villamossági és Műszaki RT igazgatójaként muhelyt rendezett be, és megkezdte a transzformátor és szénkefe gyártását. Publikációi nemzetközi elismerést váltottak ki.1927-tol 1939-ig a Villamossági és Ipari RT műszaki igazgatója volt. Ekkor a nagyfeszültségű transzformátorok, kapcsolóberendezések műszaki fejlesztésével foglalkozott.

Tervezett transzformátorállomásokat és elosztóhálózatokat közép- és kisfeszültségre. Az ő műszaki irányítása alatti időben cége részt vett a Budapest-Hegyeshalom vasútvonal villamosításában. 
Már 1914-tól tanít a József Nándor Műszaki Egyetemen, majd 1926-ban rendes tanári címet kap. 1937-ben a Műegyetem II. Elektrotechnikai Tanszékének helyettes tanára lett. Ettől kezdve rendszeresen tart előadásadásokat, majd 1939-ben egyetemi professzorként működik, és a Villamos gépek és mérések tanszék vezetője. 
A második világháború évei alatt nagy sikerű előadásokat tart A Transzformátorok üzemi sajátosságairól címmel. Ebben az időben a gépészmérnöki kar dékánja. A háború után elsőként szorgalmazza a Műegyetemen a romok eltakarítását, a tudományos munka és oktatás megkezdését. 

1945-ben megjelenik első könyve Villamos gépek vektorábrái címmel, majd 1948-ban Villamos gépek sorozatának első része. Ezt 1951-ig még további négy rész követi. 

Akadémiai székfoglaló előadását a Szinkronizált indukciós motorok címmel tartotta. Műveiben a tudományos következetesség, rendszerezettség, precizitás érthetoséggel, tömörséggel és gyakorlati szemlélettel párosul. 
Liska József érdemeit a tudományos élet és a kormányzat több alkalommal is elismerte. 1951-tol az MTA doktora, 1958-tól levelező tagja. Éveken át az Akadémia Erősáramú Villamos Bizottságának elnöke. 1953-ban és 1961-ben Munka érdemrendet kap, 1954-ben Kossuth-díj ezüst fokozatát, 1958-ban pedig a Munka Vörös Zászló érdemrendet kapja meg. A Budapesti Műszaki Egyetem Liska professzor tanári munkásságát 1954-ben aranydiplomával 1964-ben gyémánt oklevéllel ismerte el.

1970-től 29 éven keresztül szakoktatóként ismertette meg tanulóit a szakma, - elsősorban a tekercselés - fortélyaival. Munkáját a lelkiismeretes elméleti felkészültség és a precízség jellemezte. Szakmaszeretetét át tudta oltani a tanulókba is, akik a gyakorlati munkát nagy kedvvel, lelkesedéssel végezték. Velük mindig jó, emberi, a kölcsönös tiszteleten alapuló kapcsolatot tudott kialakítani. Sokat foglalkozott egyéni problémáikkal, meg tudta nyerni bizalmukat.
Önzetlenül és lelkesen segített minden terv megvalósításában, rengeteg oktatási, kísérleti eszközt készített a tanulók bevonásával és saját kezűleg is. A tanműhelyek, laboratóriumok felszerelése során kreatív alkotóképessége, s a közös ügy tisztelete révén nagyon sok eszköz született, ami a mai napig is szolgálatban van és a munkájára emlékeztet. Villanyszerelés terén városunkban csoportjával számos maradandót alkotott: a Szabadtéri Színpad, Déryné Művelődési Központ irodahelyisége, a Barátok temploma melletti tér, a Szolnoki temető közvilágítása.

Mindig tevékeny ember volt, aki a munkában megtalálta az alkotás örömét. 1999-ben 57 éves korában hirtelen ragadta el a halál.
Az intézmény volt tanáráról tanműhelyt neveztek el. Az ünnepélyes avatón megjelent a névadó özvegye, egykor szintén az iskola tanára, valamint gyermekei, családjaikkal. A műhely ajtajára felkerült a díszes felirat, a tábla fölé a névadó élettörténete és fényképe.