Február 15-én a képviselő-testület 9 milliárd 453 millió 668 ezer forint bevételi és kiadási főösszeggel elfogadta Jászberény idei költségvetését. Errről és a költségvetést az utolsó pillanatban módosító 13 képviselő rapid sajtótájékoztatójáról tudósítottunk. Egy héttel később Gedei József polgármester nagy interjúban átfogóan értékelte a költségvetést. Nem fukarkodott az ellenzék, főleg a Fidesz kritizálásával. Most Juhász Dániel alpolgármester kért szót – a többszörös megszólítottság okán –, és a büdzsé előkészítésének, módosításainak, megszavazásának hátteréről nyilatkozik.
– Elárulja nekünk alpolgármester úr, hogy a költségvetés sorsa valóban egy sötét szobában dőlt el, ahogy azt a polgármester tudni véli?
– Ilyen szóhasználat az ötvenes évek magyar sajtójára volt jellemző, amelyre mi fiatalok csak tanulmányainkból, meg szüleink elmeséléséből tudhatunk. A polgármester úr politikai kirohanásait már a választási kampánynak kell tulajdonítani, s bár nem ízléses, őt ismerve némi jóindulattal érthető is. Mi viszont éppen azért szerettük volna mihamar elfogadtatni a költségvetést, hogy mentesítsük a város működését befolyásoló fontos rendeletet a választási vitáktól.
– Hogyan magyarázza, hogy az utolsó pillanatban, az elfogadás napján jelentősen módosították a költségvetést?
– A pontos fogalmazás az, hogy az utolsó pillanatig vártunk a módosításokkal. A polgármester rövid idő alatt három változatot juttatott el a képviselőkhöz, és a hétfői döntést megelőző pénteken a költségvetést érintő közmeghallgatást hívott össze. Volt tehát remény arra, hogy javára módosul a rendelet. Amikor világossá vált, hogy a polgármester vagy nem képes, vagy nem hajlandó jobbítani a tervezeten, akkor léptünk.
– A polgármester is politikus, Ön is. Szerinte Önök a bizonytalanságukat vitték be a költségvetésbe, Ön szerint mi történt?
– A bizonytalanságról annyit, hogy a módosító indítványaink szavazása során a polgármester következetesen tartózkodott, majd az egészre igent nyomott, frakciótársai viszont látszólag össze-vissza nyomkodták a gombokat. Lehet ezt persze úgy is értelmezni, hogy javaslataink egy részét jó szívvel támogatták. Nagyobb baj, hogy Gedei József évek óta káros gyakorlatot folytat a költségvetés készítése során, számos hibát követ el.
– Ez nagyon általánosan hangzik…
– Akkor még egy általános mondattal folytatom: a tervezés elszakadt a gyakorlattól. Például a beruházások egy része nem igazodik a naptári évhez, nem fejeződik be. Ez már a tervezés során tudható, ennek ellenére a beruházások teljes összege szerepel. Így fordulhat elő, hogy tavaly több mint 700 millió forint maradvány keletkezett. Ekkora összeg jelentősen befolyásolja a város költségvetését. Mi erre azt mondjuk, ha a kiadások egy része előreláthatóan csak terv, akkor a bevételeket is így lehet tervezni.
– Arra gondol, hogy az ÉMÁSZ részvények, illetve a gondozóház eladását betervezték bevételi sorokon?
– Igen, ez a betervezés válasz a költségvetést torzító, előbb említett technikára. A pillanatnyi piaci árakhoz képest magasabb áron terveztünk, tehát csak abban az esetben realizálnánk ezeket az eladásokat, ha nagyon jól járna a város. A jó üzlet pedig nem bűn!
– Számos költségvetési hibát említett. Melyek ezek?
– Tervezési hiba például, hogy a város rehabilitáció kapcsán hiányoznak olyan elemek, amelyek nélkül a betervezettek is értelmetlenek. Ilyen a Zagyva támfal erősítése, vagy a csapadékvíz-csatornák. Erre a főépítész is hónapokkal korábban felhívta a polgármester figyelmét. De talán érthetőbb a Zagyvakotrás esete. Pályáztunk, nyertünk, de százmillióval kevesebbet, mint reméltük. Magyarul ennyivel az önrészünket meg kell emelnünk a költségvetésben. Nyilvánvalóan be kellett emelnünk a költségvetésbe olyan hiányzó tételeket, mint a polgárőrség támogatása. Olyan esetben is módosítanunk kellett, amikor a kormányzati negatív intézkedések városunkra gyakorolt hatását kellett enyhíteni.
– Kérjük, erre is említsen egy-két példát!
– A kórház esetében az önkormányzat vállalja a 2x49 ezer forintos dolgozónkénti kiegészítést amit a közalkalmazott kórházi dolgozók megkapnak, de a gazdasági társaságoknál dolgozó egészségügyiek nem. A szektorsemlegesség ebben az esetben sérül, ám mi úgy gondoltuk, ha van rá lehetőségünk, akkor ezt orvosoljuk. Reményeink szerint ezt az alkotmányossági aggályokat is felvető megoldást megváltoztatják majd, s megkapjuk ezt a 60 millió forintot az államtól. Ugyanilyen fontosnak tartottuk a közalkalmazottak cafetéria juttatásának biztosítását is, hiszen számukra nem volt béremelés. Erre a célra 80 millió forintot különítettünk el, míg a kórháziaknak ugyanerre a célra 31,5 milliót biztosítunk.
– Szavaiból úgy tűnik, hogy Önnek meg az országos költségvetéssel vannak gondjai…
– Az ország költségvetésének nagy vesztesei az önkormányzatok. Különösen azok, amelyek nagy oktatási, egészségügyi intézményeket tartanak fent. Itt összeadódnak az önkormányzati és az ágazati megszorítások, egymásra halmozódó központi pénzelvonásról van szó. Ezek miatt is pluszforrásokat kellett beállítani a költségvetésünkbe.
– Ha egybevetjük a polgármester és az Ön olvasatát a költségvetésről, az a fura helyzet áll elő, hogy a végrehajtásért leginkább felelős személy elégedetlen vele, az Ön olvasatát már sejtjük, de inkább rákérdezünk: elégedett vele?
– Sikerült jó költségvetést elfogadni, amely biztosítja a város működőképességét, és az őszi új testületnek sem kell azzal kezdenie a munkáját, hogy pótköltségvetést készít. Jászberény költségvetése nem tartalmaz nagyobb bizonytalanságot, mint a Gedei József által a Parlamentben elfogadott országos büdzsé. Ha már annyit kritizált bennünket a polgármester, egy megjegyzésem nekem is van: ő kettős szerepkörében nem polgármesterként, nem a Jászság érdekeit képviselő politikusként, hanem pártkatonaként viselkedett és szavazott. Példát vehetett volna frakciótársától, Székesfehérvár polgármesterétől, aki a városa érdekeit helyezte előtérbe. Való igaz, nem is indítják a tavaszi választásokon újra.
Halász Lajos
...nyomtatható verzió...
...vissza...
rögzítette: pragma, dátum: 2010-03-08
|
